10+1 kérdés Hernádi Judithoz

Tíz és még egy kérdés. Aki kérdez: Szegő András. Aki válaszol: Hernádi Judit.

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

A nagypapa orgonázott, én álltam, és egy csodás, harmonikus, boldog világ nyílt meg előttem…

2. Ki volt élete első szerelme?

Kettő is volt egyszerre. Az óvodában, Csabi és Tibi. Sebaj, gondoltam, ilyen apróságból nem csinálunk problémát: egyikük a férjem lesz, a másik pedig a gyermekem apja. Valamire, azt hiszem, alaposan ráérezhettem. A sors kifürkészhetetlen útjai következtében később úgy alakult, hogy nem ők lettek, de a forma maradt, más lett a gyermekem apja, és más a párom.

3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellett volna?

Sok mindent, de ennek megvolt az oka. Szerintem ennek így kellett lennie. Meg volt olyan is, amit megkérdeztem, de a válaszra már nem emlékszem. Lehet, hogy akkor még fel sem tudtam fogni, lehet, hogy akkor annyira nem is érdekelt?

4. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Ha egyáltalán tanultam valamit, azt mind a saját káromon. Erre a célra soha nem akartam mások tapasztalatait igénybe venni.

5. Mit bánt meg utoljára?

Hogy megettem azt a szörnyűséget, amit elém reggeli címén letettek…

6. Hogyan néz ki egy tökéletes napja?

Változó, de mindig csak lefekvéskor tudom meg, hogy ez nagyjából az volt. Ehhez az kell, hogy érezzem, mindent, amit akartam, amit kigondoltam, beterveztem, azt meg tudtam csinálni. Semmi nem görgetődik tovább, ne jusson eszembe, hogy hű, ezt fel kellett volna hívni, vagy azt még jó lett volna elintézni! Hogy be van fejezve a nap.

7. Hol ette életében a legjobbat?

Albániában, valamelyik szörnyűséges hegy tetején lévő étteremben. Valami csodálatos volt a tintahalas rizottó. A legszörnyűbbet pedig odahaza, amikor egy újságíró barátomnak készített rakott krumpliba só helyett cukrot tettem. (A szerző halk megjegyzése: Tanúsíthatom, így volt!)

8. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Hál’ istennek, van. Ez ad értelmet az egésznek. Ezek persze nem szakmai vágyak, hogy például szeretném eljátszani Júliát, hanem vannak helyek, ahova el szeretnék utazni, könyvek, amelyeket jó lenne elolvasni, emberek, akikkel érdekes lehetne beszélgetni.

9. Mire nem sajnálja a pénzt?

Amire igazán vágyom, arra nem. Freud professzor azt írta, hogy egészségre, tanulásra, utazásra soha nem szabad sajnálni a pénzt. Akkor jöttem rá, hogy tudat alatt mindig freudista voltam.

10. Mire sajnálja legjobban az időt?

Az e-mailek olvasására. Sajnos rászoktam, és kényszerré vált, hogy végigolvassam a nekem jövő nem-tudom-hány üzenetet, amelyek jó részének az égvilágon semmi értelme, holott ezt az időt tudnám sok egyéb haszontalanságra is fecsérelni…

+1 Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Ha-ha-ha-ha! Ugyanis az utóbbi időkben azt tapasztaltam, hogy mindenkiből nevetést váltok ki. Szegénynek valószínűleg lehet éppen elég gondja a világgal, legalább néhány derűs pillanatot szerzek neki…

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2019/31. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Szegő András

Fotó: Falus Kriszta